A meccs előzeteseiből kiderült, hogy mindkét csapat szerette volna magának a győzelmet, és mindkét csapat esélyesnek is ítélte magát erre. Nem mondom, hogy nem tudtam volna elképzelni, na és főleg nem szerettem volna, a hazai győzelmet, mivel tudtam, hogy a csupaszív játék csodákat tesz, na és azt is tudtam, hogy a mi csapatunkban szép számmal akadnak, akik erre képesek. Azonban azt is tudtam, hogy az Érd (a zuhanyhíradó szerint a 2. legmódosabb magyar csapat) jelenleg több tapasztalt, rutinos játékossal rendelkezik, mint a miénk, na és azt is, hogy nekik már sikerült kikeveredni abból a gödörből, ahonnan mi még csak nagyon szeretnénk.

Még akkor is, ha érthető, hogy egy csapat, különösen a mi helyzetünkben, feltétlen győzelemre törekszik, szóval még akkor is kicsit zavartak részünkről ezek a nyilatkozatok, a fentiek miatt. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk előbb a játékunkat kellene megtalálni, na és utána kellene az eredményességet szem előtt tartani. Azt gondolom, ha a csapat végre összeáll, akkor az eredmények sem maradnak majd el.

Mert bizony, ismételten felemlegetve a nyár történéseit, valamint tekintetbe véve a bajnokság jelenlegi zaklatott, számunkra kedvezőtlen, rendszerét, az történik, hogy futunk saját magunk után.

A meccs előtt egyik kulcsnak, amivel az áhított győzelmet sikerülhetett volna megszerezni, azt éreztem, hogy fejben legyünk nagyon összeszedettek. (Az előzetes hírek arról szóltak, hogy mindenki egészséges, de Gerstmár Reni mégsem tudta vállalni a játékot, sérülés miatt. Mielőbbi gyógyulást neki!) Sajnos, ez a feltétel már az első percekben veszni látszott. Közel 20 perc előnyt adtunk az ellenfélnek, türelmetlenül támadva, a védekezésben számtalan helyet hagyva nekik, így ők, köszönték szépen, éltek a lehetőséggel és több góllal elhúztak tőlünk. Ennyi idő kellett, hogy felvegyük saját tempónkat, megtaláljuk az egyensúlyt támadás és védekezés között. Beértük az ellenfelet, sikerült szinte a meccset újrakezdeni. Bár a félidőt 1 góllal még az Érd nyerte, de már amásodik félidő elején egyenlítettünk, így minden lehetőség adott volt egy jobb folytatásra.

Csakhogy valamiért megint kihagytunk. Az egyenlítésre újabb 2 érdi gól volt a válasz, megint azért kellett minden energiánkat mozgósítani, hogy egyenlíteni tudjunk.

Szerencsére a csapat most nem engedte az ellenfelet elhúzni,így csak az a vágyunk nem teljesült, hogy végre a vezetést is sikerüljön átvenni, mert megint jöttek a türelmetlen, pontatlan megoldások, na és megint jött az érdi vezetés.

Még jó 10 perc volt hátra, amikor el kellett indulnom a csarnokból. Már a Sportszálló előtt jártam, amikor a közönség, nagy örömömre, azt ünnepelte, hogy végre sikerült fordítani.

A többit már csak elmondásból, egyéb forrásokból tudom.

Újra jöttek a technikai hibák, elpuskázott emberelőnyök, a sors pedig büntetett. Az utolsó másodpercekben, eladott labdából, az érdiek belőtték a győzelmüket jelentő gólt, így bár reális lehetőség lett volna a 2, de legalább1 pont begyűjtésére, megint maradt a szomorú valóság, vagyis az újabb vereség, pedig taktikus, okos játékkal nyerhettünk volna.

Egy kis helyzetelemzés:

Durván számítva a bajnokság első harmada lezajlott. A csapat helyzete nem egyszerű. Érezni lehet, hogy ahogy egyre több megfelelő színvonalú összecsapáson van túl a gárda, egyre jobb teljesítményt nyújt. (A legutóbbi sorozat: Fehérváron még nagyon hullámzó volt a mutatott teljesítmény. Vácott már a miénk volt az első félidő. Az Érd ellen hajszálon múlt a győzelem.) A munkának tehát, egyértelműen, értelme van. Akkor is, ha ez jelenleg még pontokban nem tapasztalható. Csapatként kell még jobban összeállni, jobban játszani.

Jelenleg ugyanis eléggé hullámzó teljesítményre képesek játékosaink.Ferling Detti egyértelműen kiváló teljesítményt nyújt, ha sérülés nem akadályozza. Azonban kevés játékosunk tud neki segíteni, bár minden meccsen van, aki rajta kívül dicsérhető, ez így nem látszik elégnek. (Az Érd ellen pl. Víg Vivi védett nagyon jól, Erdősi Ildi szintén, az első percekben mutatott gyengébb produkció ellenére, hozta azt, amit tőle várunk, mivel tudjuk, hogy nagyon tehetséges játékos. Ami még tetszett ezen a meccsen, az a védekezésnek az a része, hogy az ellenfél legjobb gólszerzőjét, Tóth Timeát, sikerült 1 gólon tartani, ami azért figyelemre méltó dolog. Hasonló jelenség lehetett Vácott is. Itt azonban megint csak észre kellene venni, hogy közben a többiekre is figyelni kell, tehát a védekezésben, ami az Érd ellen, összességében nem volt rossz, váltani kell tudni, ha szükséges.) Támadásokban. 2 megoldás látok elfogadhatónak. Vagy tudunk igazolni valakit, vagy ha nem, fiatal játékosainknak kell felnőni a feladathoz. (Gondolok itt Gera Szimire, Takács Fruzsira és Vadász Ildire, elsősorban.)

Nem mondom, hogy nem viselt meg ez az 1 gólos vereség, a történtek. (Nyilván mindenkit, csapatot, és szimpatizánsokat egyaránt.) A látottak alapján legalább a döntetlent megérdemeltük volna. Nem maradt azonban megint csak más, mint a tanulságok levonása. Azokat azonban mindenképpen ajánlatos levonni, mert úgy gondolom, hogy ezt a meccset mi veszítettük el, tehát a hibák kijavításának lehetősége az, ami a mi esélyünk is, a jövőre nézve! Meggyőződésem, hogy többre vagyunk képesek, ha összeszedettebben, egységesebben kézilabdázunk. Elszántságban, küzdelemben most sem volt hiány, talán az egyik ok a túlzott akarásban is kereshető.

Tudom, hogy a csapat előtt egy kupameccs áll (Pécs, 2011.11.02. 16:30), de mégis: én bizony kötelező videó-elemzést tartanék most a pénteken lejátszott meccsből. Úgy gondolom, rengeteg, sürgősen levonandó, tanulsággal szolgálna. Tudom, mindez laikus okoskodás. Az embernek azonban, ha elkötelezett szurkolója egy csapatnak, ez marad, vereség után.

Mint írtam, a bajnokság első harmada véget ért. Azonban még rengeteg meccs van vissza. Ez a mi nagy lehetőségünk abban az esetben, ha a csapatépítést sikerül eredményesen továbbfolytatni.

 

Az első csapatok találkozóját előzte meg, szokás szerint, a juniorok összecsapása. Öröm látni a fiatalokat. Ők többnyire győztesen hagyják el a pályát meccsek után. Ez most is így történt.

Dunaújvárosi NKS - Érdi VSE: 45 - 28

A legfiatalabbak (az Akadémia csapata) szintén győztek. (Sajnos, ezt még nem láthattam, lévén péntek munkanap.)

Dunaújvárosi NKS - ÉTV-Érdi VSE: 33 - 25

(beszédes eredmények a magyar női kézilabda jelenlegi viszonyairól…)

Gratulálok mindkét együttesnek és vezetőiknek!

A sajnálatos nyári változások egyike, mint ismert mindenki előtt, hogy Radulovics Bojana befejezte aktív pályafutását. (Pedig megint milyen nagy szükség lenne rá. Mint emlékezetes, pontosan az Érd ellen sérült meg, a tavaszi szezonban.) Neki szervez a csapatvezetés egy búcsúmeccset, amelyre november 26-án kerül sor, mint arról a helyi műsorközlő tájékoztatta a szurkolókat.

Ellentmondásos érzéseim vannak. Természetesen Boki nagyon megérdemli ezt. Azonban nem tudok elvonatkoztatni attól a körülménytől, hogy szerencsés esetben még a pályán láthatnánk, a szurkolók nagy örömére, a csapat hasznára.

Volt még egy olyan dolog, amit viszont örömmel láttam. Szép számmal voltunk végre szurkolótársak a B-középben. Egy olyan összefogást véltem felfedezni (dicséret a szervezőknek), ami követésre méltó.