A siófoki helytállás ellenére a háromgólos rajtvereség magyarázható, a második találkozót, a Győr ellen felejtsük el. De a Szekszárdtól ezek után hazai csarnokban kikapni... finoman szólva is eltékozolt lehetőségnek számít. Meg nem engedhető luxust jelent a későbbieket figyelembe véve.

Szomorúan nyilatkozta a hazai mester a meccs után: Úgy játszottunk, mint a kétéves nyeretlenek. Valóban, a szekszárdi csapat legalább ötven percig vezetett a Dunaújváros ellen idegenben. Hiába adott fájós lábbal is mintát társainak Ferling Bernadett (12 gólt dobott), ezúttal Berta Nikoletten kívül nem nagyon követték a többiek. A szekszárdiak pedig önbizalommal, gyorsan, rendkívül motiváltan kézilabdáztak. Borítékolom: kevés csapatnak dobnak majd harminckét gólt. Tehát a tolnaiak a Dunaújváros fölé kerekedtek. Sajnos magasságban is. Bár adottság, de döntő lehet sok esetben, hogy a dunaújvárosi csapat nagyon alacsony. Fauszt Éva piros lapos kiállítása után pedig csak kilenc mezőnyjátékost küldhetett a porondra Kovács Jenő edző. Elegen voltak a győzelemhez, míg a hazai együttes ezúttal teljes létszámban csak erőlködött.

Kár ezért a meccsért, mert az elmaradt bajnoki pontok mellett, ahogy a hazai mester mondta: egy jó rajt kedvezően meghatározhatja a bajnokság első szakaszát . Ez bizony igaz, pláne annak tudatában, hogy a csapat most egymás után négyszer (!) játszik idegenben: Debrecenben (szeptember 14.), Békéscsabán (szept. 23.), Székesfehérváron (okt. 15.) és Vácott okt. 22.).

Ma tehát Debrecenben kell vitézkednie a csapatnak. Ahogy Gulyás István edző mondta: Dolgozni kell!

- Megpróbálunk kijönni a letargiából. Megbeszéltük a tanulságokat, és igyekszünk jó játékkal, kemény védekezéssel, harcosan játszani ma este - mondta a mester.