Fehér Tamás, a Dunaújvárosi NKKSE elnöke tájékoztatása szerint az edzőváltást majd közleményben jelentik be, de lapunknak azért röviden nyilatkozott. Ennek lényege: Dankó Ervinnel végül nem tudtak megegyezni. (Köztudott, hogy a szegedi szakember szóbeli megegyezés alapján vezényelte le eddig a keret erőnléti edzéseit. Ezenkívül ragaszkodott a szegedi pedagógusi állásához is. Ez pedig azt jelentette volna, hogy minden nap nem tartózkodik Dunaújvárosban a csapatánál.) Az elnök hozzátette: Dankó eddigi munkájával elégedettek, a csapat fizikai, erőnléti felkészítése megtörtént, most már csak a játék begyakorlására kell hangsúlyt fektetni.

Nos, anélkül, hogy vájkálnánk a részletekben, és feszegetnénk a háttérben zajló eseményeket, mégiscsak vannak tanulságai a történetnek. Ez pedig az egyszemélyi szakmai vezető kinevezésének felelőssége. Dankó Ervint egyébként többször is kerestük, ám elérhetetlen volt.

De ugorjunk!

A rossz mellett ugyanis van egy jó hírünk is: nincs gazda nélkül már a csapat. Villámgyorsan megtalálták az utódot, aki tegnap délelőtt szóban megállapodott az egyesülettel. Gulyás István az elnök tenyerébe csapott, és a délutáni edzést már ő vezényelte le.

Aki nem ismerné a dunaújvárosi csapat új szakvezetőjét, annak most röviden összefoglaljuk az edző eddigi kézilabdás életpályáját.

Gulyás István a Veszprémben kézilabdázott, százszoros magyar válogatott irányító. Tíz évvel ezelőtt távozott a Fotex gárdájából, majd Ausztriában kézilabdázott Gyurka Jánossal, és az ex-dunaferres Kiss Imrével. Négy év ausztriai munka után Nagyatádon vállalt edzői munkát. Szerinte itt kezdődött el tulajdonképpen az igazi szakvezetői tevékenysége. Levezetésképpen még strandkézilabdázott is. Ezt követően ismét Ausztria következett, ahol Kremsben vállalt vezető edzői állást. 2007-től Kuvaitba költözött családjával együtt, és négy év után tért vissza a múlt héten. Pár nap alatt felpörögtek az események.

Ahogy ő mondja, a család szinte minden holmija még konténerbe zárva úszkál a tengeren, a hétfő délutáni edzésre is kénytelen volt egy sípot kölcsönözni.

- Egy régi kézilabdás társam tájékoztatta Sáriné Kocsis Erzsébetet, hogy hazajöttem, s nyilván még nincs állásom. Böbe azonnal felhívott. Vasárnap Székesfehérváron találkoztunk, és sok mindent megbeszéltünk. Tegnap a részleteket is egyeztettük. Természetesen nagyon sok kérdésem volt. De most már mondhatom, képben vagyok.

- Akkor tehát belevág? Tudja, ugye: ez egy nagy kaland...

- Belevágok, bár női csapattal még nem dolgoztam. De hát ők is úgy futnak, mint a férfiak, s náluk is gólra játszanak. Mindenesetre ez a hirtelen adódott helyzet érdekes. Ám úgy gondoltam, hogy Kiss Szilárd eddigi munkája garancia arra, hogy itt lehet valamire építeni. Szilárd tizennégy éves koromtól edzőm volt, második apámnak tekintem. A családom is biztatott, sőt, örültek is, hogy dolgozni fogok egy olyan nagyszerű múlttal rendelkező klubnál, mint amilyen a dunaújvárosi női egyesület.

- Gond van elég: nem ismeri a játékosokat, még egyetlen előkészületi mérkőzést sem játszottak. Egyáltalán, túl rövid az idő...

- Tényleg késésben vagyunk. Szerintem már rég a játékra kellett volna összpontosítani, hisz a felkészülés csak négy-öt hét. Azaz van lemaradása a csapatnak.

- Mit emelne ki, mit tart különösen fontosnak az edzői munkában?

- Feltétlenül a fegyelmezettséget. Ez természetesen nem zárja ki a jókedvű munkát. De minden edző abban bízhat, amit elvégzett a csapata. Azt tudni kell, hogy a mai kézilabda, beleértve a nőit is, atlétikussá vált. Arról nem is beszélve, hogy jóval gyorsabb a lerohanások révén a réginél. Majd most rövidesen megtudom, milyen a csapat fizikai állapota, az erőnléte, hiszen a mai kézilabdában egy mérkőzésen már a támadások száma meghaladja a hetvenet. Ehhez pedig erő kell.

- Izgalmasak lesznek az első munkanapok a csapattal...

- Természetesen az ismerkedéssel telik el majd néhány nap, de a legfontosabb most a játék. Szerencsére ezen a héten már két előkészületi mérkőzésen is gyakorolhatunk. A bajnoki rajt, a szeptember 3-i, Siófok elleni mérkőzés már nagyon közel van.

- Akkor előre a kiesés elkerüléséért...?

- Na ez az, ami számomra nem szimpatikus cél. Ez az egyesület, ez a fantasztikus múltú csapat többre kell hogy törekedjen. Én úgy gondolkodom: ahogy hazajöttem Magyarországra, máris megtalált a szerencse. Dolgozhatok, nem is akárhol. Biztos vagyok benne, Kiss Szilárd ezt a társaságot úgy hagyta itt, hogy egyben maradt a csapat. Lehet tehát komolyabb célokért is küzdeni.