Szerző: Horváthné Szőnyi Etelka

Sokan az Újvárost gondolták esélyesnek a szombati meccsen, valamint én is biztos voltam benne, hogy a mi csapatunkat fűti a visszavágás vágya is a Fehérváron elszenvedett vereségért, azonban magamban - bár nem gondolkodtam az eredményről - tudtam, hogy nagyon veszélyes ellenféllel állunk szemben. Úgy gondoltam, hogy mára eléggé összerázódtak, többen jó formában teljesítenek mostanában, több tapasztalt minőségi játékossal rendelkeznek, mint jelenleg mi. Ezek mindenképpen a javukra szóltak, bár azért természetesen reménykedtem a mi játékosaink legendás küzdeni tudásában, a hazai pályában.

A meccs eleje még ezen az esélymegítélésen is túltett, az ellenfél egyből több gólos előnyre tett szert. Aztán szerencsére magukhoz tértek a mieink is, sebességet váltottak, és sikerült felzárkózni. Annyira, hogy a félidő végén akár vezetéssel is mehettek volna az öltözőbe, de a szőrös szívű sporik nem adták meg a kipattanó labdából szerzett gólunkat.

A döntetlen állásnak megfelelően a második félidőt még fokozottabban kiélezett küzdelem jellemezte. Érezhetően mindkét csapat presztízskérdést csinált a győzelemből. Külső szemmel is izgalmas lehetett a találkozó, mert az eredmény – ebben az időszakban - nem nagyon mutatott többet, mint 1 gól különbséget, azt is leginkább az Újváros javára.

Hiába szerezték meg azonban Dettiék rendre a vezetést, nem sikerült időben visszazárni, a cseréket gyorsan megvalósítani, így a Fehérvár, élve az adódó lehetőséggel, szinte mindig nagyon gyorsan és eredményesen visszatámadott, a rendkívül agilis és jól játszó Trishchuk vezérletével.

Ebben az időszakban többször kaptunk 2 perces kiállítást is, sőt, olyan is volt, amikor csak 4 játékosunk lehetett a pályán. Időnként fura ítéletekkel is sikerült az idegeinket borzolni, pl. fogalmam sem volt, miért ítéltek Gáspár Gabó ellen támadót, amikor egy kölcsönös, helyezkedésből adódó, lökdösődés volt tapasztalható az ellenfél hatosánál. Na és vajon miért nem fújták le az ellenfél támadóinak rendszeres lépéshibáit, amit többször elkövettek, a nyitott védekezés hatására?

Egy ilyen támadásban, a vele szemben igencsak kemény védőmunka nyomán, Detti meg is sérült, elég rossz érzés volt látni, ahogy logó vállal kénytelen lemenni a pályáról. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor pár perc pihenő után vissza tudott térni. Hiánya eléggé szárnyaszegetté tette csapatunkat.

Végül az utolsó perceket az Alcoa bírta jobban. Pár elhibázott, elkapkodott újvárosi támadás, ugyanannyi fehérvári könnyű gól, és - bánatunkra - megszületett a 2 gólos vendéggyőzelem.

Szomorú voltam. A vereség miatt is, azért is, mert láttam, hogy a csapattagok lelkét eléggé megviselték az események. (Bizony kis szerencsével nyerhettünk volna.) Na és azért is, mert nagyon kevesen segítették a csapatot. Nem elsősorban a nézők, sokkal inkább a szurkolók hiánya zavart. Mi ott voltunk vidékről. Ki Pestről, ki Bonyhádról, ki Ajkáról, ki Siófokról érkezett. Újváros azonban, valószínűleg, sokaknak eléggé messzi volt szombaton este a csarnokhoz. (Természetesen tisztelet a kivételnek!)

Tudom, már csak 2 forduló van vissza. Mégis érdemes talán azokat a hiányosságokat kiemelni, amiket javítani kell ahhoz, hogy ennél jobb játékkal búcsúzzunk a szezontól. Annál is inkább, mivel tud ez a csapat, még a nagyon hiányzó Boki nélkül is, ennél jobban játszani, ezt legutóbb bizonyította a Csaba ellen, valamint Fehérváron, a második félidőben is. Ehhez, szurkolói véleményem szerint, az kell, hogy mindenki bátran támadjon, legyen eredményesebb beállós játék is, valamint mindenképpen gyorsítani kell a visszazárást, a védelem felállítását.

Ami viszont egyértelműen pozitív, a szombati vesztes meccs ellenére is:

• jól játszó ellenféltől kaptunk ki kevés góllal, minimális különbséggel,
• megint volt egy kimondottan jó kapusteljesítmény, különösen az első félidőben,
• a szinte tapintható elszánt győzni akarás, bár ez természetes egy újvárosi csapattól.

Egyébként kicsit furának tartom a fehérvári edző nyilatkozatait. Nem azt mondja, hogy az ellenfél esetleg jobb volt, hanem azt, hogy ők játszottak rosszul. Ezen a meccsen a Fehérvár kijátszotta magából, amit tud. Egy jó teljesítményt nyújtó ellenféltől kaptunk ki, hullámzó játékkal, nem teljes csapattal. (Boki kényszerű hiányán túl a héten többen érettségiztek, ami nem biztos, hogy a legtökéletesebb felkészülés egy bajnokira. Egyébként meg nagy kalappal nekik!:)) Az Alcoánál érezhetően presztízskérdést csináltak az eredményből. Nk. kupában akarnak szerepelni, így megértem egyébként. Úgy tudom, ez enyhén szólva sem nyereséges vállalkozás, de ez az ő dolguk. (Gratulálva győzelmükhöz sok sikert kívánok nekik.)

A miénk az, hogy összekapja magát a csapatunk, és felkészüljön lelkileg is a Békéscsaba, aztán pedig a Veszprém elleni, hazai, összecsapásra. Egyik sem lesz könnyű, de nincs ezzel semmi baj. Jó, hogy gond nélkül ott vagyunk a középházban, na és az is, hogy ott mindenkinek egyenrangú ellenfelei vagyunk, annak ellenére, hogy a vetélytársak mind-mind erősíteni tudtak, mi pedig, Boki kiválásával, egyértelműen gyengültünk.

A fiatalok sokat léptek előre, de még érthetően nem képesek kiegyensúlyozott teljesítményre, valamint szokni is kell a kiélezett helyzeteket.

Az serdülő és az ifi is nyert, egyébként. (Mint emlékezetes, ez idegenben is sikerült nemrég.) Jó ezt leírni, ebben a helyzetben. (Az ifi -7 góllal zárta az I. félidőt pedig:)) Nagy gratuláció felkészítő edzőiknek és nekik!

Hajrá Újváros!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés