Szerző: Horváthné Szőnyi Etelka

A mai meccs előtt vegyes érzéseim voltak. Úgy éreztem, benne van a pakliban egy esetleges vereség is, mivel úgy érzékeltem az elejtett szavakból, hogy a Csapat már úgy gondolja, elérte az alapcélt, vagyis ott van a középházban, aminek teljesülése szezon elején, látva az ellenfelek megerősödését, még nem volt egyértelmű. (Igaz, a jól sikerült nyári felkészülés, valamint az ősszel mutatott forma alapján arra is lehetett számítani, hogy a bajnokság első felében lehetünk akár.)

Sajnos aztán a sérülések, betegségek áthúzták a számításainkat, ami az élmezőnyt illeti. Már éppen kezdett újra jól alakulni a csapat formája, amikor jöttek az újabb sérülések, amik aztán rendre felborították elképzeléseinket.

Az Érd ellen megvívott nagyszerű győzelem után, mely alkalommal a gárda példamutató akarással gyűjtötte be a fontos 2 pontot, ma egy idegenbeli találkozó várt ránk, egy csodálatos sportcsarnokban.

Nagyon jól indult a meccs, bár az elején még többnyire döntetlen volt az állás, aztán a Veszprém hibázott, melyet csapatunk, az abban az időszakban ellenállhatatlan Ferling Detti vezérletével nagyon jól kihasznált, egészen addig, hogy már 5 góllal is sikerült elhúzni.

Ekkor a Veszprém váltott. Mivel, sajnálatos sérülése miatt Radulovics Boki nem tudott pályára lépni, így emberfogással kikapcsolták az addig nagyon eredményes Ferling Dettit, amit a csapat többi tagja, sajnos, ezen az estén nem tudott kompenzálni.

Ennek ellenére még 2 góllal mi vezettünk az első félidő végén.

A második félidő elején azt figyelhettük meg, hogy kicsit álmosan kezdett az Újváros. Ezt most a Veszprém használta ki, egészen addig, hogy végül sikerült is kiegyenlíteniük. Ezt követően még sokáig volt döntetlen körüli az eredmény. Az utolsó negyedórában azonban valamiért a mi játékunk vált pontatlanná, bátortalanná. A végén már kapkodóvá.

Sajnálatosan sok ziccert is sikerült kihagyni, nem volt sem elég jó beállós játék, sem átlövő teljesítmény. Sajnos, a bírók is pontosan ebben az időszakban fújták meg a hazai pályát. (Bár előtte sem panaszkodhattak a házigazdák, mert ami nálunk hetes volt, a másik oldalon valamiért csak max. szabaddobás. A legnagyobb tévedésük az volt, amikor a durván, Ivettet nyakánál fogva lerántó veszprémi játékost még csak nem is figyelmeztették, pedig piros lapot érdemelt volna.)

Meccs után eléggé értetlenül vettük tudomásul ezt a nagy gólarányú vereséget. Mi is okozta mindezt? Véleményem szerint elsősorban a rossz védekezés, amivel kapusainkat nem segítettük, hagytuk lőni az ellenfél jól ismert támadóit. Aztán a fegyelmezetlen, technikai hibákkal tarkított, bátortalan támadójáték. Nem is értem, hogy miért nem próbálkozott, aki még próbálkozhatott volna, Dettin kívül, mert nyugodtan meg lehetett volna tenni, az ellenfél kapusai sem villogtak, max. akkor, amikor mi tettük naggyá őket. Labdatologatásból nem lesz gól! Talán előbb kellett volna időt is kérni.

Ez az a meccs, ami után, látva a csapat többi találkozóját is, értetlenül áll a szurkoló. A legjobb lenne elfelejteni. Ezt azonban nem lehet, sőt, nem is szabad, mert következik a rájátszás, amikor meg kell mutatni, hogy tanultunk ebből a keserű tapasztalatból.

Természetesen gratulálok az ellenfélnek. Nekik teljesült a céljuk, vagyis hogy bejussanak a középházba.

Van még egy meccs mindenkinek az alapszakaszban. Váratlanul izgalmassá sikerült tenni a helyzetünket ezzel a -8 góllal. Bizonyítani kellene, hogy akár Boki nélkül is, aki ebben a helyzetben elképesztően hiányzott, sokkal jobb teljesítményre vagyunk képesek… 60 percen át.

Hajrá Újváros!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés