Bár a Fradi ellen már láthattunk egy olyan félidőt, ami a Csapat nagyszerű arcát, valós tudását mutatta, ötletes, szellemes, eredményes játékkal fűszerezve, jött a váci meccs, ahol érthetetlenül dekoncentráltan kezdtünk, hullámzóan játszottunk, pedig ott igazán csak nyerhettünk volna. Jó lett volna győzni, hazai pályán azonban a Vác volt esélyesebb, így az a vereség, sajnos, nem volt meglepetés.

A mai (péntek) meccs azonban másról szólt. "Kötelező győzelem" kategóriába tartozott, több okból is. Elsősorban azért, mert hazai meccs volt. Az Érdet, még saját csarnokában is, egy akkor nagyon tudatos, jó játékkal vertük, úgy hogy egész meccsen mi irányítottuk a küzdelmet. Fejben nagyon jók voltunk akkor. Bár Tóth Tímea rutinja bővítette az ellenfél repertoárját, nem gondoltam, hogy ezzel együtt is akárcsak 50-50 % lenne az esély. Tudtam, hogy a mieinknek már nagyon hiányzik a győzelem öröme, na és ők is tudták, hogy ezzel sikerül biztosítani a helyünket a középházban. Mindenképpen, sokakkal együtt, nagyon bíztam a 2 pont megszerzésében.

Ahogy a kötelező győzelmek esetén gyakran előfordul, ez bizony nehezen jött össze. A Csapat mentális erejét bizonyítja, hogy a végén mégis sikerült. A meccs úgy kezdődött, hogy az ellenfél komolyan vette drukkerei felhívását, melyben arra biztatták őket egy drapin, hogy küzdjenek a 8. helyért. Az érdieknek, akiknek a kispadján Németh Helga is helyet foglalt, az első félidőben nem is kellett csalódniuk. Annak ellenére, hogy Víg Vivi kimondottan jól teljesített a kapuban, na és annak ellenére, hogy elöl többször sikerült vezetést szereznünk, valahogy a védekezés nem állt össze igazán, ebben az időszakban, így az érdi támadások rendre kiegyenlítették az eredményt. Sajnos, 7-7-es állásnál Boki megsérült, nem is tudta folytatni. Ez a csapatunkat egyértelműen megzavarta, amit az ellenfél ki is használt, átvette a vezetést, szünetben még ők álltak nyerésre.

Kiss Szilárd a második félidőre átszervezte csapatunkat, a kényszerű új helyzetnek megfelelően. A csapattagok is tudták, csak akkor fordíthatnak, ha mindent egy lapra feltéve felpörgetik a játékukat. Ez meg is történt, így gyakorlatilag percről percre közelebb kerültünk az egyenlítéshez.

A Mester, ebben az időszakban adott pihenőt Víg Vivinek, akit Pisák Reni váltott fel, szintén nagyon jó teljesítményt nyújtva, ziccereket védve. (Kapusainkra nem lehetett panasz.) A második félidő közepén meglett a javuló játék eredménye, aztán eljött az, amire annyira vártunk és vágytunk, sikerült kiegyenlíteni.

Egyértelműen jobban bírtuk a végjátékot, ennek nyomán a vezetést megszerezve, jól védekezve, a végén 3 gólos győzelmet arattunk.

Vannak nagy győzelmek. Ez mindenképpen az volt. Boki sérülése (aki szomorúságomra aztán már csak a pálya széléről szoríthatott a csapattársaknak) nyilván felborította a kialakított taktikát, sajnos a biztos gólhelyzetek, hetes kihagyásával még tovább nehezítettük a helyzetünket. Ennek ellenére sikerült fordítani, sikerült nyerni, a második félidőben mi voltunk a CSAPAT.

Gratulálok, szép volt csajok! Minden csapattag hatalmasat küzdött, ez egyszerűen tapintható volt.

Az alapcél "zsebben", innen már: "jutalomjáték".:)

Bokinak mielőbbi gyógyulást!