Az elfelejtett csapat

- Félúton vagyunk a sikert hozó junior Eb és a világbajnokság között, hogy látja most a női válogatott helyzetét, mennyit tudtak eddig együtt készülni és mennyit fognak tudni augusztusig dolgozni?
- Sajnos sok örömhírrel nem szolgálhatok, elfelejtették a csapatot, már nem vagyunk annyira fontosak, mint az Európa-bajnokság idején, amikor sikeresen szerepeltünk. Az együttes saját korosztálya ellen nem játszott mérkőzést az Eb óta, Chile felnőtt válogatottja ellen mérkőztünk meg kétszer novemberben Tatán, de egyik meccs sem késztetett minket nagy erőbedobásra (a magyar csapat 42-24-re és 41-23-ra győzött, többek között a felnőtt vb-re készülő Kovacsics Anikó és Zácsik Szandra nélkül - a szerk.). Az augusztus második felében sorra kerülő világbajnokság előtt még kétszer három napot leszünk együtt tavasszal, a tornát megelőzően pedig két hetet. Ez sajnos nagyon kevés, 2009 nyarán klubcsapatként működtünk, és hét hét volt a felkészülésünk az Eb-re. Ahhoz, hogy fizikálisan, taktikailag és technikailag is egységes csapattá váljunk, sokkal több időre lenne tehát szükségünk. Természetesen bízom benne, hogy a nyári felkészülés elején végzett klubmunka jó alapot biztosít majd a lányoknak a közvetlen vb-felkészülésre, de egyelőre az is kérdés, melyik klub mennyi időre engedi el a junior válogatottba a játékosait. A koreai torna augusztus 31-én ér véget, pár nap múlva kezdődik a bajnokság, és az akklimatizációt is figyelembe kell venni, hiszen nem a szomszédból jövünk haza. Még az is kérdés, hogy a két felnőttválogatott, Zácsik Szandra és Kovacsics Anikó mennyit fog majd a juniorokkal dolgozni, arról nem is beszélve, hogy Zácsikot a Ljubljana csak 30 napra köteles elengedni egy évben. Igaz, még nem tudjuk, hogy Szandra nyártól hol folytatja tovább, Szlovéniában vagy a Fradiban.
- Egy megszerzett érem után mégiscsak furcsa lenne, ha nem Ön, hanem áttételesen a klubok állítanák össze a válogatott keretet…
- Bízom benne, hogy a Magyar Kézilabda Szövetségnek továbbra is fontosak leszünk, és megtaláljuk a megfelelő kompromisszumokat. Sajnos az MKSZ-nél és a magyar kézilabdázásban is azt látom, ami az egész országra is jellemző: rossz körülményeket, pénztelenséget. Nyilvánvalóan a fókusz a felnőtt válogatottakra esik, hiszen az ő sikereik vonzóbbak a szponzorok számára, spórolni az utánpótláson szoktak. A klubok felelőssége is nagy, véleményem szerint nekik is részt kellene vállalniuk a magyar kézilabda érdekében, hiszen rengeteg külföldit szerződtetnek, az eredménykényszer miatt, így viszont a Veszprém vagy a Győr magyar játékosai a kispadra szorulnak, vagy egyáltalán nem kapnak lehetőséget a felnőtt csapatban.

Üdítő kivételek
Végignézve az augusztusi junior Eb-n az első hat között végzett válogatottak játékosainak jelenlegi helyzetét, látszólag mindenhol hasonló a helyzet, mint Magyarországon. A magyar válogatottból 12, a norvégoktól 8, az oroszoktól 14, a németektől 7, a franciáktól 7, a spanyoloktól 6 játékos áll európai kupában érdekelt csapat alkalmazásában, többségük azonban nagyon kevés lehetőséget kap. Az üdítő kivétel Zácsikon és Kovacsicson kívül a junior Eb legjobbjának választott norvég Mörk , aki a Larvik második legeredményesebb BL-góllövője (7 BL-mérkőzés, 28 gól), a Dinamo Volgográdban szereplő Makejeva (7 BL-mérkőzés, 19 gól), és rendszeres játéklehetőséget kap a Le Havre-ban szereplő francia Mendy, a Krasznodar játékosa, Ilina, két német kézilabdázó, a leverkuseni Zapf és az oldenburgi Wenzl, valamint két spanyol, a Saguntóban kézilabdázó Escribano és Chavez Hernandez. A decemberi felnőtt világbajnokságon közülük Zácsik, Kovacsics, Makejeva, Mendy és Chavez Hernandez, valamint a junior Eb-szereplők közül még egy spanyol, Lopez Herrero lépett pályára, míg például Nora Mörk ősszel a 28 fős norvég keretbe sem fért be.

Nem tudni, hol lenne a helyük

- Augusztusban, pár órával a junior Eb-döntő lefújása után azt nyilatkozta, hogy az elkövetkezendő egy évben el fog dőlni, kik futhatnak be nagy karriert a csapatból. A keret játékosai közül kik azok, akik Ön szerint tudásuknak megfelelő csapatban, megfelelő lehetőséget kapva játszanak?
- Sajnos nagyon kevesen vannak. Zácsik Szandra jó helyen kézilabdázik, mint ahogy Kovacsics Anikó is, bár természetesen ő Görbicz Anita felépülését követően már kevesebb lehetőséget kap. Rajtuk kívül még a fradista Dajka Bettina és a Hódmezővásárhelyen szereplő Tamás Krisztina játszik sokat. A többiek… Alig lépnek pályára, vagy az ificsapatokban szerepelnek. Meccsenként dobnak 8-10 gólt, de ez egyáltalán nem szolgálja a fejlődésüket. Az sem normális, hogy három junior Eb-ezüstérmes az NB I/B-ben kézilabdázik, sokan pedig az élvonalbeli csapatok második együttesében kapnak lehetőséget, szintén a másodosztályban. Kapusposzton is rossz a helyzet, Víg Viviennek és a junior vb-n már szerepeltethető Oguntoye Viktóriának véleményem szerint el kell menniük Győrből, ha fejlődni akarnak. 
- Hol lenne a helyük ezeknek a játékosoknak tudásuk alapján?
- Ez nagyon érdekes kérdés, de nem tudok rá válaszolni, hiszen éppen azért, mert nem kapnak játéklehetőséget a lányok, nem tudjuk, felnőtt mezőnyben mire hivatottak. Ha nem is BL-szereplőnél, de élcsapatnál lenne a helyük? Vagy középcsapatnál, netán a sereghajtók felnőtt együttesében? Nem tudjuk, hol tudnának leginkább fejlődni. Sok csapatban középszintű külföldiek veszik el a helyet a fiatal magyar lányok elől, pedig meggyőződésem, hogy utóbbiak fél év munkával és rendszeres játéklehetőséggel ugyanolyan teljesítményre lennének képesek. Ez nem csak a lányoknál, hanem a fiúknál is probléma. Öt évvel ezelőtt junior vb-bronzérmes lett a férfi válogatott. Annyi idősek, mint Nikola Karabatic. Császár Gáboron kívül ki futott be közülük komoly pályát? Szinte senki. El kellene azon gondolkoznunk, hogy például Putics Barnából huszonhat éves korára miért nem lett éljátékos? Ez megint csak felveti a klubok felelősségét.

Változás kell!

- Tavaly tizenhatan vettek részt a junior Eb-n. Lehetnek változások a keretben?
- Szűk a merítési lehetőség, így eléggé adott a csapat, kisebb változások természetesen lehetnek. Leginkább a békéscsabai Hajduch Csenge és Kovács Anna, illetve a Székesfehérvárott játszó Németh Krisztina nevét tudom említeni. A koruk alapján még nem a juniorok, hanem az ifik közé tartozók közül egyedül Hornyák Dórát szeretném továbbra is a húszévesek között szerepeltetni, Papp György az ifjúsági csapatnál remek munkát végez, így fontos, hogy tovább dolgozzanak együtt, ráadásul az ő idei világversenyük Dominikában lesz, ami elég távol esik Dél-Koreától. 
- A mag tehát adott. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy több lehetőséget kapjanak a játékosok és ne vesszenek el – például a felnőtt válogatott számára?
- Több kollégámmal is komolyan gondolkozom azon, hogy olyan munkahelyet keressek, ahol ezek a lányok többet tudnak együtt dolgozni és játszani. Ez a magyar kézilabda érdeke is, ezért arra törekszünk, hogy ez a tehetséges korosztály ne kallódjon el. Sajnos, vagy szerencsére, több edző partner ebben, hiszen hiába végeztek korábban remek munkát, kicsit perifériára szorultak. Azon vagyok, hogy olyan csapatnál dolgozhassak, ahol bebizonyíthatom, hogy igenis lehet nemzetközi klasszist nevelni azokból a játékosokból, akik a tavalyi Eb-n már bizonyítottak, de most alig kapnak lehetőséget.