Fergeteges hangulatban és nagy izgalmak közepette kezdődött el a döntő. Így is folytatódott, hiszen a csordultig telt aréna szurkolói kitettek magukért, csakúgy mint a pályán lévők. Végig szoros volt az állás, bár a norvégok vezettek 8-6-ra is, ezen kívül végig nálunk volt az előny, igaz csak egyszer két góllal. Nagyon kellettek Zácsik és Kovacsics bombái – utóbbi három hétméterest is értékesített –, két szélsőnk (Tamás és Szalai) négy gólja, Víg néhány komolyabb védése. Sajnos hátul néha akadozott a figyelem – de csak néha –, így elhúzni nem sikerült, de Szalai harcos szélső gólja révén 16-15-ös előnnyel mehetett az öltözőbe a magyar válogatott.

A második félidő Kovacsics találatával indult, s nem hittük volna, hogy ez volt az utolsó pillanat, amikor két góllal vezettünk. A norvégok ezután sorozatban négyet lőttek, átvették az irányítást, a mieinknek nemhogy lövések, olykor még a passzok sem sikerültek jól. Az ezen a mérkőzésen jól teljesítő Deáki két gólt lőtt a félidőben, ugyanennyit Kovacsics, Hornyák és Szalai, összesen tizenegy magyar találat esett a második félidőben. Ám ez ami kevésnek bizonyult a norvégok 14, jobbára gyors támadásból szerzett gólja ellen. Zácsik kapott egy medvepuszit, alig játszott a második játékrészben, a Víg helyére beállt Janurik kevésszer találkozott a labdával. A 48. percben 23-27 volt az állás, az 56. percben 24-29, s hiába lőtt ezután a magyar válogatott három gólt, az eredményt csak kozmetikázni sikerült. (A legvégén Tamás Krisztina letaglózása után nem kaptunk meg egy jogosnak vélt kiállítást plusz hétméterest, de nem ezen múlott.)

A második félidőben sokkal jobban játszó norvég válogatott megérdemelten szerezte meg az Európa-bajnoki címet, de két évvel ezelőtti azonos eseményre ki sem jutott magyar csapat esetében is egyértelmű sikerről kell beszélni.

Róth Kálmán: „Nem voltak jobbak norvégok, csak kevesebb hibával, összeszokottabban, egy olyan játékot játszottak, amit ha álmából felébresztenék őket, akkor is tudnák. Mi most nem voltunk hozzájuk olyan erősek, hogy ne hibázzunk annyit, hogy ők meg ne bosszulják azokat. Amikor elment az ellenfél 2-3 góllal, azt már nem tudtuk pszichésen feldolgozni, olyan hibákat követtünk el, amiket ha vezetünk egy góllal, nem teszünk meg. Ettől függetlenül nem érdemtelenül nyerte meg Norvégia az Európa-bajnokságot.”