- Az oroszok elleni elődöntő előtt nem tűnt feszültnek az együttes, pedig hazai pályán, komoly tétért lépett pályára. Magyar csapattól ez szokatlan. Mi a titok?
- A spanyolok elleni utolsó középdöntőt követően elmentünk lazítani. Külön a stáb és a csapat, igaz, sejtettem, hol kötnek ki a lányok, így a győri estében aztán összetalálkoztunk és buliztunk egy nagyot. Másnap nem volt edzés, strandolni mentek a lányok. Mindez nagyon fontos, mert magánemberként is megismerhetik egymást, és az elődöntőre tökéletesen ki tudták pihenni magukat. Talán mondhatom: sikerült velük olyan kapcsolatot kialakítani, hogy az edzések között barátok tudunk lenni, ők ugyanúgy zrikálnak engem, mint én őket. Ha edzés, vagy meccs van, az természetesen más kategória. Munkában nem ismerek pardont, de ebben remek partnerek, nem élnek vissza a jó nexussal. Kialakult egy olyan közösség, amely nagyon szeretne nyerni, de úgy tűnik, mindez nem teszi görcsössé.
- Az oroszok ellen viszont nem csak pszichésen, hanem szakmai szempontból is jól teljesített a csapat.
- A védekezésünk a szokásos módon jól működött, jól hatástalanítottuk az egyébként nagyon jó lövő százalékkal tüzelő oroszokat, és a támadásaink is rendre jól sültek el, bejöttek az átlövések. Nyitott védekezéssel kezdtünk, hogy kellően felpörögjenek a játékosok, aztán fokozatosan húzódtunk vissza hatos falra.
- A döntőben újra jönnek a norvégok. A recept ugyanaz marad, mint az elődöntő előtt?
- Szombaton nem lesz edzés, regenerálódnia kell a csapatnak. Vasárnap aztán nekimegyünk az északiaknak.
- A középdöntőben 24-24-et játszott egymással a két csapat. Ezt követően azt nyilatkozta, hogy „kézilabdában Skandinávia számunkra messze van, csak világversenyeken találkozunk északi csapatokkal, és az ő játékstílusukhoz hozzá kell szokni, erre pedig nem elég egy mérkőzés. Biztos vagyok benne, ha még egyszer összefutunk az Eb-n a norvégokkal, számunkra kedvezőbb eredmény születik.” Tartja az állítását?
- Sokkal könnyebb olyan csapat ellen kézilabdázni, amelyet már ismer az együttes, hiszen testközelből is megtapasztalta játékát. A játékosok már érzik az ellenfél mozgását, kevésbé tudnak minket meglepni. A norvég csapat eddig a tornán minden ellenfelét szétfutotta, leindította, kivéve minket. A közönségtől hatalmas szeretetet kapunk, igyekszünk neki megfelelni. Fontos, hogy próbáljanak meg újra felszabadultan kézilabdázni, tudniuk kell, hogy ha nem nyernek, akkor sem dől össze a világ. Játsszanak egy jót, és akarjanak győzni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
