Szombaton este ez majdnem összejött.
Bár szinte mindenki a hazai csapatot tartotta egyértelmű esélyesnek, én titkon reméltem, hogy az Újváros képes meglepetésre, mert már az eddigi meccseken is érzékelhető volt, hogy amennyiben a csapat állandósítani tudja az eddigi meccseken tapasztalt, de eddig nem egész játékidőre kiterjedő jó teljesítményét, akkor akár egy – egyértelműen megerősödött - Fradi ellen is esélye van, még a Népligetben is.

• Ennek megfelelően álomszerűen kezdtük a meccset, több gólos vezetésre tettünk szert. A szokásos ötletes támadásvezetés meghozta a biztos vezetést. Védekezésben pedig újra bizonyította a gárda, hogy rengeteget léptünk előre.
• Sikerült is ezzel elbizonytalanítani a Fradit. Az első félidőben csak annyira futotta az erejükből, hogy valamennyire tartsák velünk a lépést, az eddigi meccseken kiválóan védő Abramovicsot le kellett cserélni. (Pasi most jobb volt, legalábbis amikor beállt, mindenképpen.) Csak akkor ijedtem meg ebben az időszakban, amikor Boki kénytelen volt, egy rossz mozdulat után, lejönni a pályáról, de szerencsére egy kis idő múlva vissza tudott térni. (Sajnos, ez eredményezte a Fradi első sikeres felkapaszkodását.)
• Végül 4 gól előnnyel sikerült zárni az első félidőt.

Természetesen mindenki tudta, hogy ez a helyzet a Fradi számára egyszerűen elfogadhatatlan, számítani lehetett rá, hogy kettőzött erővel folytatják a második félidőben. Így is történt.

• Itt van egy kis hiányérzetem a mieinkkel szemben, mert talán az ekkor kapott góloknak egy részét el lehetett volna kerülni, kicsit összeszedettebb védekezéssel, azokban a percekben.

Szucsánszki vezérletével gyorsan 2 gólra faragták a hátrányt. Aztán kiegyenlítetté vált a játék, viszont lehetett érezni, hogy a Fradi nagyon küzd a hazai győzelemért. (Tavasszal vertük őket otthon.) Ebben az időszakban mi, sajnos, megtorpantunk támadásban. Kellett volna valami plusz, amivel előnyünket tartani tudjuk, de ez ma nem jött össze, így a Fradi fordított.

Dicséretére legyen mondva a csajoknak, nem adták fel, hanem kiegyenlítettek. Ezt követően szinte végig döntetlen közeli volt eredmény. Az utolsó percekre úgy fordultunk, hogy a Fradi vezetett 1 góllal, de mi támadtunk. Boki újra teljes elszántsággal megindult a fal felé, amikor Szucsánszki szabálytalanul akadályozta, amiért 2 percet kapott. Az Újváros mintaszerűen megcsinálta azt a figurát, amit ilyenkor kell, vagyis megjátszották a szélsőt, ebben az esetben az ezen a meccsen nagyon jó teljesítményt nyújtó Balogh Beát, aki bedobta a ziccert.

Döntetlen volt. Már 1 percen belül voltunk. A Fradi teljes erővel támadott, pedig emberhátrányban voltak, de nem volt más lehetőségük, így ez érthető is. A vége előtt talán 5 másodperccel indult egy támadás, amikor a mi védelmünk szabálytalankodott.

• Úgy gondolom, ez max. szabaddobás lehetett volna. Különösen ilyen helyzetben. A bírók azonban hetest adtak, ami szerintem ebben a szituációban egy átgondolatlan ítélet volt, amivel elvettek a csapatunktól 1 pontot.

Mindez már csak utólagos okoskodás, látszólag értelmetlen okkeresés. Mégis remélem, ez megint csak egy állomás, abban az irányban, hogy egyre jobbak legyünk. Mert a vereségek ellenére nem lehet nem látni, hogy milyen sokat léptünk előre. Mert a szoros eredmények hátterében az van, hogy nagyságrendekkel jobb a védekezésünk, mint az előző szezonban, valamint az elvégzett alapozás hatására egyre többet bír a csapat fizikailag is. Ha még sikerülne a fiatalokat kicsit jobban beépíteni, akkor kulcsjátékosaink pihentetése révén az ellenfeleknek nem lenne velünk szemben ekkora relatív előnye, mint jelenleg.

• Már mindegy, ha nem is. Menni kell tovább, menni kell előre! Megkettőzött elszántsággal, most a következő ellenfélre, a Vácra fókuszálva; bízva a tudásban, ami az újvárosi csapat kétségtelen és elismert sajátja, valamint bízva abban a minőségi munkában, amit eddig a csapat elvégzett, valamint, amit folyamatosan és érzékelhetően végez.