• Két héttel ezelőtt Szekszárdra látogatott a Ferencváros. Hoztuk a kötelezőt, könnyedén vertük mindhárom korosztályban a hazaiakat. Elek Gábor vezetőedző itt lehetőséget adott a játékra Németh Csillának, aki korábban a Győr elleni hazait végigkispadozta. Németh nem játszott rosszul – ez még később visszaköszön.

Múlt héten nem volt NBI-es forduló, majd most szombaton a Dunaújvárost fogadtuk. A kéthetes pihenő nem tett jót a csapatnak, a találkozó elején csak vergődtünk. Védekezésünk csak mutatóban volt, különösen középen a Balogh-Tomori páros volt nagyon könnyen átjátszható, de az átlövőket sem tudtuk igazán levédekezni. Gyakorlatilag minden dunaújvárosi támadás góllal végződött, mivel a kapuban Abramovics sem védett semmit. Eközben a támadásaink sem tudtak rendesen felépülni, tanácstalanok voltunk, ráadásul balátlövőben Tomori szinte csak útban volt. Az első 13 percben összesen 3 gólt értünk el (kaptunk 7-et), ebből kettőt a most kezdőként is bizalmat kapó Németh lőtt, egyhez gólpasszt adott. Azért az látható volt, hogy a balszárnynak is be kell segítenie, mert amúgy csúnyán kikapunk, és a védekezést is rendbe kellene rakni.

A Fradi edzője a félidő közepén változtatott. Tomorit leszedte a pályáról, a helyére Dajka Bettina érkezett. Egészen pontosan ő irányítóba jött, és Szucsánszki Zita ment balátlövőbe. Ettől a támadásaink sokkal erőteljesebbé váltak, amit visszatükrözött az eredmény alakulása is, nagyhirtelen négy gólt lőttünk (Szucsánszki lőtte mindet, igaz, kettőt hetesből, de hát azt is be kell lőni, mi már csak tudjuk, évek óta a leggyengébben lőjük a büntetőket a magyar mezőnyben). A védekezésünk is kicsit stabilabb lett azzal, hogy Szádvári Krisztina helyére balszélre érkezett Szarka Adrienn, de ő nem szélen, hanem kettesben, Raduloviccsal szemben védekezett, és elég jól lépkedett ki az átlövőre. Kovacsicz előbb kihagyott több helyzetet, később aztán már helyzet nélkül is lőtt, és persze semmi nem sikerült, ahogy ez lenni szokott. Talán jót tett volna neki is egy kis pihenő. Szóval feljebb zárkóztunk, de a félidő végén a nyitott védekezéssel szemben eléggé tehetetlenek voltunk, így négygólos hátránnyal fordultunk.

A második játékrész elején felpörgettük a támadójátékot, és a védekezés is keményebb, határozottabb lett. Az időközben becserélt Pastrovics is fogott néhány lövést. Így most mi csináltunk egy olyan 7-2-t, aminek elszenvedői voltunk a meccs elején. Kiegyenlített a Ferencváros, még a vezetést is át tudtuk venni. Segített minket az is, hogy Kiss Szilárd, tanulva néhány korábbi meccsből, amikor a végjátékra elfogyott a rutinos játékosok ereje, jobban belenyúlt a csapatba, pihenési lehetőséget biztosítva húzóembereinek.

A félidő közepére kiegyenlítődtek az erőviszonyok, meglépni már nem tudtunk.

• Amikor az utolsó negyedórára Kiss Szilárd elővette a csodafegyverét, a 3-2-1-es nyitott védekezést, megállt a tudományunk. Mintha sosem hallottunk volna róla, hogy ilyen védelem is létezik. Pedig van erre is ellenszer, sokat és dinamikusan kell labda nélkül mozogni. Ehelyett teljesen statikusan játszottunk, némiképp tanácstalanul. Pedig a nehézkes Tomori nem volt pályán ekkor, Dajkától, Szucsánszkitól azért azt várnánk, hogy képes lábbal megverni az újvárosi védőket. De hát meg sem próbálták...

Szerencsére védekezésben nem voltunk nagyon rosszak, és a kicsit visszaeső Pastrovics helyére visszaérkező Abramovics is bemutatott néhány szép védést, egy büntetőt is hárított. Szóval egál környékén mentünk végig, és amikor az utolsó percben, egygólos vezetésünknél támadott a Dunaújváros, úgy tűnt, ezt kapott gól nélkül kell megúszni a győzelemhez. Nem sikerült, sőt, Szucsánszkit ki is állították.

Kevés idő volt hátra, és a győzelemért támadtunk.

• Ráadásul vigyázni kellett, ha labdát vesztünk, ki is kaphatunk. Jó lett volna, ha tudunk gyorsan támadni, mert a Dunaújváros kapusmezben is mezőnyjátékost küldött be, ráadásul beállóst (gyors középkezdés, és Sárit leheletfinoman blokkoljuk, ennyi kellett volna, hogy üres kapura támadhassunk, de ezt meg sem kíséreltük).

De azért szerencsénk lett, ugyanis alig tíz másodperccel a vége előtt jött egy óramegállítás, és így végezhettünk el szabaddobást. Így volt egy pillanatnyi idő, átgondolni, hogy mit tegyünk.

• A mérkőzésen végig remeklő Németh Csilla magához ragadta a kezdeményezést, összerakta az utolsó figurát. Bejött, pont Németh előtt nyílt egy kis tér a védőfalban, ahová ő betört a győztes gólért. A sors, no meg a kemény védekezés úgy hozta, hogy ezt végül nem ő, hanem Tomori Zsuzsa lőhette be. Középkezdésre már nem volt idő.
• Nyertünk. De büszkék azért nem lehetünk. Legalábbis nem sokan a keretből.