Szekszárd Városi Sportcsarnok. 150 néző.

Vezette: Bán E., Bán T.

Kiállítások: 6 perc, illetve 8 perc.

Hétméteresek: 13/10, illetve 7/7.

UKSE Szekszárd: Mészáros – Horváth P., Gulya 3, Jankovics 3, Hegyi 1, Mizsák 2, Fauszt 5(4). Csere: Pap (kapus) – Beck 1, Kovács 3, Horváth Sz. 1, Weigel 7(6), Samu 3, Kaló 1, Ahác. Edző: Kovács Jenő

Szinte már rendszeressé válik, hogy az edzőmérkőzéseken új, és újabb játékosokat figyel a szakmai stáb. Ezúttal a kettős, magyar, és szerb állampolgárságú balkezes Ahác igyekezett megmutatni képességeit. Itt léte ellenére a szokásos felállásban kezdett a Szekszárd. A vendégek gyorsan magukhoz ragadták a kezdeményezést. Látható volt, hogy Kiss Szilárd csapata nem akar az otthoni hibába esni, ahol is az UKSE meglepte ellenfelét. Az egykori válogatottak közül Ferling, Nagy, és Radulovics vitték a prímet. A hazai alakulat lassan vette fel a ritmust, így egyre nagyobb lett a különbség. A félidő végére éppen kétszer annyi gólt szereztek a vendégek, mint Kovács Jenő csapata.  

A második játékrész elején sem vette vissza tempót a Dunaferr, míg az ekkor már több helyzetet is kialakító hazai együttes játékosai több ziccert is kihagytak. A félidő második felében már kiegyenlítettebbé vált a játék, s a vége felé faragni is sikerült valamit a hátrányból. A vendéglátók szempontjából szélsőségek mérkőzése volt, hiszen helyenként színvonalas produkció mellett gyermeteg hibákat is elkövettek. Emellett kellemes színfoltja volt az összecsapásnak Samu játéka, aki már az ottani mérkőzésen is megvillantotta tehetségét. Ugyanakkor sokat elmond a két csapat rutinja közti különbségről az is, hogy a dunaferresek góljai közül Ferling 9-et, Nagy Yvett 13-at, Radulovics 6-ot, tehát összesen 28-at szerzett a 36-ból.